No, igen, a „kedvenc” témám. Az idegen szavak magyarítása – vagy inkább magyar helyesírásra erőszakolása.
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a hekker egy ember, aki kipecázza a hekkeket. És igen, tudom, hogy a hekket nem pecázzák, viszont a hekkernek is pont annyi köze van a hackeléshez, mint komputernek a computerhez.
Ha eddig még nem jöttél rá, nyilvánvalóvá teszem, igen, angolos vagyok. Belátom, aki nem tud angolul, nagyon nehezen boldogulhat az angol szavak leírásával. Nekem is vannak bajaim francia vagy olasz szavakkal, és akkor még a dán nyelv szépségeit nem is ecseteltük, ahol harminc betűt képesek kiejteni öt hanggal. Tiszta szerencse, hogy dán szavak nem záporoznak sehol kicsiny hazánkban, s főleg nem szükséges ezeket leírnunk.
A lényeg mégis az, hogy aki tud angolul, igen nehezen veszi rá magát, hogy angol szavakat írjon le „magyarul”, egész egyszerűen azért, mert nem így szokta meg. Ráadásul a computer esetére visszatérve, az eredeti kiejtés még csak köszönő viszonyban sincs a magyar átirattal, így személy szerint nekem nagyon hosszú időbe telt, mire megtanultam, hogy mi a helyes forma.
Az új helyesírási szabályzat szerencsére lehetőséget ad mind az eredeti, mind a magyar átiratú változat használatára. És innentől kezdve már csak az a kérdés, hogy például egy olyan viszonylag gyakran (és több nyelvben is) használt szót, mint az image (imázs), hogyan is írjunk helyesen, ha példának okáért – és amúgy angolul, németül, hollandul, dánul, svédül és egy sor egyéb nyelven teljességgel helyesen – imidzsnek ejtik.
Ez viszont már egy költői kérdés volt, nem az én kompetenciám megválaszolni.
Neked azt javaslom, írd úgy, ahogy számodra szimpatikusabb (eredetiben vagy magyar átirattal), én is ezt fogom tenni a magam részéről.